A sikeres megfejtések közös összetevőkkel rendelkeznek: elég nagy szövegtömeggel, ismert vagy rokon nyelvvel, és lehetőleg kétnyelvű felirattal. Ha ezek közül egy vagy több hiányzik, még a zseniális elemzés is megakad. Ez a szempont vezet végig ezen a fájlon. Két olyan íráson kezdünk, amelyet megfejtettek, majd áttérünk azokra, amelyeket nem.
Két mérföldkő: a hieroglifák és a lineáris B
Megfejtve A Rosette-követ 1799-ben találták Rasíd közelében, a Nílus-deltában, 1802 óta a British Museumban őrzik. Egy rendeletet tartalmaz hieroglif, demotikus és görög írással. A görög szöveget el lehetett olvasni; ez olyan neveket adott, mint Ptolemaiosz, és ez adott megkapaszkodót Thomas Youngnak, majd Jean-François Champollionnak. Champollion 1822-es Lettre à M. Dacier című művében megállapította, hogy a hieroglifák hangjeleket és jelentésjeleket egyaránt tartalmaznak, a nyelvet pedig a kopt, az egyiptomi nyelv késői alakjának ismerete adta.
Forrás: British Museum, EA 24; J.-F. Champollion, Lettre à M. Dacier (1822).
A lineáris B-hez nem volt kétnyelvű felirat. Arthur Evans 1900-tól tárta fel a knósszoszi táblákat, Carl Blegen pedig 1939-ben találtak továbbiakat Pülosznál. Alice Kober az 1940-es években kimutatta, hogy a szavak véghangzói szabályos mintázatok szerint változtak, az úgynevezett „Kober-hármasok”. Michael Ventris erre a munkára építve hangértékek rácsát állította össze, és 1952-ben bejelentette, hogy a nyelv a görög egy korai formája. John Chadwickkal közösen 1956-ban megjelentette a Documents in Mycenaean Greek című művet. A későbbi leletek megerősítették az olvasatokat.
Forrás: Ventris & Chadwick, Documents in Mycenaean Greek (1956); M. Fox, The Riddle of the Labyrinth (2013).
A lineáris B azért dőlt meg, mert volt elég szöveg a minták felismeréséhez, és a mintázatok végén egy ismert nyelv várt. Ha bármelyik hiányzik, a módszernek nincs mibe kapaszkodnia.
A Riddle Garden Frenzy szerkesztői összefoglalója Chadwick beszámolójáról: The Decipherment of Linear B (1958)Lineáris A
Nyitott A lineáris A-t a minószi Krétán használták nagyjából a Kr. e. 18. és 15. század között, és ez a lineáris B őse. Mivel sok jel hasonlít egymásra, a kutatók alkalmazhatják a lineáris B hangértékeit, és észszerű magabiztossággal ejthetik ki a lineáris A szavait. A gond az, hogy a kapott szavak nem egyeznek a göröggel vagy bármely más ismert nyelvvel. A korpusz kicsi, nagyjából 1400 felirat, főként rövid adminisztratív feljegyzések. A hangok olvasása nem ugyanaz, mint a jelentés megértése.
Forrás: J. Younger, Linear A texts in phonetic transcription (Kansasi Egyetem); GORILA-korpusz, Godart & Olivier.
Az indusz írás
Nyitott Az indusz völgyi civilizációból (kb. Kr. e. 2600–1900) több ezer feliratos tárgy maradt fenn, főként kis pecsétek olyan lelőhelyekről, mint Harappa és Mohendzsodaro. A feliratok átlagosan öt jelből állnak. Nincs kétnyelvű felirat, és a mögöttes nyelvcsalád ismeretlen. Iravatham Mahadevan 1977-es konkordanciája és Asko Parpola korpuszkötetei tették lehetővé a rendszeres vizsgálatot.
A vita még azt is érinti, hogy a jelek valóban írást alkotnak-e. 2004-ben Steve Farmer, Richard Sproat és Michael Witzel amellett érvelt, hogy nem nyelvi jelrendszerről van szó. 2009-ben Rajesh Rao és munkatársai entrópia-elemzést publikáltak a Science folyóiratban, amely nyelvszerű szerkezetre utalt; kritikusaik válaszul azt felelték, hogy a statisztika nem tudja megkülönböztetni a nyelvet más rendezett rendszerektől. Ez a kérdés továbbra is vitatott, nem eldöntött.
Forrás: Farmer, Sproat & Witzel, EJVS (2004); Rao et al., Science 324 (2009).
Rongorongo
Nyitott Mintegy két tucat rongorongo jelekkel faragott fatárgy maradt fenn a Húsvét-szigetről (Rapa Nui), szétszórva múzeumokban, köztük a chilei Santiago Staff. A sorok fordított boustrophedon-irányban futnak: az olvasó minden sornál a táblát fejjel lefelé fordítja. Thomas Barthel holdnaptári sorrendet azonosított a Mamari-táblán, amelyet Jacques Guy 1990-ben pontosított. Ezen túl az olvasatok nincsenek bizonyítva, és továbbra is vitatott, hogy a rongorongo megelőzte-e az európai kapcsolatfelvételt 1722-ben.
A Voynich-kézirat
Nyitott A Yale Egyetem Beinecke Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtárának MS 408 jelzetű kézirata a könyvárusról, Wilfrid Voynichról kapta a nevét, aki 1912-ben szerezte meg. A Arizonai Egyetemen 2009-ben végzett radiokarbon-vizsgálatok a pergamenét 1404 és 1438 közöttre datálták. Ez az állatbőr korát adja meg, nem feltétlenül az írásét, bár a tintaelemzés nem talált a korral összeegyeztethetetlent.
Az állítás
A Voynich-kéziratot „megfejtették” (az állítást ismételten, sok nyelven jelentették be).
A feljegyzés
Egyetlen javasolt megoldás sem adott olyan következetes, megismételhető fordítást, amelyet független szakértők elfogadnának. A statisztikai vizsgálatok a természetes nyelvre emlékeztető szógyakorisági mintázatokat mutatnak, ami értelmetlen csalást is nehezebbé tesz, bár nem lehetetlenné.
Értékelés alatt
2022-ben François Desset és munkatársai a Zeitschrift für Assyriologie folyóiratban javasolt megfejtést publikáltak a lineáris elámi írásra, párhuzamos ékírásos nevekkel ellátott feliratos ezüst serlegek alapján. Egyes szakértők jól fogadták, mások megkérdőjelezték. Addig soroljuk Vitatott kategóriába, amíg független munka nem erősíti meg vagy cáfolja.
Következőként nézze meg, hogyan vezetik és néha félrevezetik a fennmaradt szövegek az elveszett helyek keresését.